Kurkuma

 

A kereskedők jóvoltából már az ókori Görögország lakói is találkozhattak vele, ők nevezték el sárga gyömbérnek. Marco Polo is említi a sáfrányhoz hasonló növényt, majd Linné fedezi fel az európai botanikusok számára 1753-ban, és nevezi el Curcuma longának. A gyömbérfélék (Zingiberaceae) családjába tartozó nemzetségnek több száz faja él Dél-Kelet-Ázsia trópusi és szubtrópusi vidékein. Indiától Indonéziáig termesztik is a mintegy egy méter magasra növő, évelő növényt. Tölcséres virágai a természetben sárgák, díszváltozatai színesek.

A kurkuma fűszert a növény sárga belsejű gyökérzetéből nyerik. A gyökeret és a szárat megszárítják, aprítják, sajtolják, az ekkor kiszivárgó levet gyógyitalként fogyasztják, vagy hajpakolásnak használják, szárát főzve, majd szárítva porrá őrlik, és fűszerként használják. Egyes vidékeken friss hajtását zöldség gyanánt is fogyasztják. 

Mindenre jó a kurkuma?

Kínától Thaiföldig használják a népi gyógyászatban. A hinduk számos jótékony hatásáért tisztelik a növényt, kozmetikumként, a testet fiatalító, megtisztító szerként is kedvelik: a nők kurkumás vizet használnak arcmosásra, ami színezi a bőrüket, és remekül használható a pórusok tisztítására. A kurkuma szabályozza a faggyúmirigyek működését, fokozza a vérkeringést, támogatja a kollagén-termelődést, külsőleg és belsőleg egyaránt bőrfiatalító. Nem véletlen, hogy gyarmati időkből származó elnevezéssel angolul szent pornak (holy powder) is nevezik. 

Az indiai gyógyászatban elsősorban emésztésre ható és vértisztító, fiatalító szer, de mondhatni univerzális gyógyszer; adják láz, fertőzések, ízületi panaszok és májbetegségek ellen, zsíros ételek utáni teltségérzetre, gyomorégésre, felfúvódásra, bélgörcsökre, méregtelenítésre. A kurkumagyökér pépesítésével készült italt alkalmazták skorpió- és pókcsípésre, kígyómarásra. Légzési nehézségeknél kurkuma-főzettel inhaláltak, mézben vagy tisztított vajban, ghíben feloldva köptető és köhögéscsillapító hatású. Az indiai ajurvéda orvoslás számára 6000 éve nem titok, hogy a kurkuma számos betegséget megelőz és gyógyít, s ennek nyomait írásos emlékek is őrzik.

A hatóanyag - csodaszer?

A nyugati orvoslás az 1990-es években kezdett célzottan foglalkozni a kurkumával. A kutatások középpontjában nem is a kurkuma, hanem a növény élénksárga színét adó hatóanyag, a kurkumin, a sárga demetoxi-kurkumin és bisdemetoxi-kurkumin polifenol vegyületek, valamint származékaik, a kurkuminoidok állnak. Immár több ezer tudományos vizsgálat és publikáció alapján az ősi tudás igazolódni látszik, mert az anyag a legtöbb sejt biokémiai reakcióinak láncolatában fontos helyeken beavatkozva csodálatos eredményeket hozott. A legtöbbet a texasi Houston Egyetem professzorára, Aggarwalra hivatkoznak, aki a kurkumin erejét abban látja, hogy mintegy őrködik az egészséges sejtek biokémiai folyamatain. Hatásmechanizmusa és terápiás alkalmazása tekintetében nagyon hasonló a flavonoidokhoz, antioxidáns hatású, serkenti a szervezetbe kerülő gyógyszer-lebontó és egyéb enzimeket, hatékony gyulladáscsökkentő, daganatellenes, antibakteriális, vírusölő, immunrendszeri működést serkentő vegyület. Mindezt hogyan?

Ígéretes rákgyógyszer

Serkenti az immunrendszeri védelmet, mivel aktiválja a fehérvérsejtek, a limfociták közül a természetes ölősejteket (NK=Natural Killer), amelyek a szervezetet veszélyeztető sejteket pusztítja vagy hatástalanítja, és gátolja az immunválaszt gátló limfoicita sejtek működését. Mivel az NK sejtek "hivatalból" a kóros sejtek pusztítói, egyben a rákos daganatsejtek elleni küzdelem élharcosai is. Nem véletlen, hogy nagy reményeket fűznek a kurkumin daganatellenes hatásához. A kurkumin laborkörülmények között gátolta a ráksejtek osztódását és szétvándorlását. Egérkísérletekben akadályozta az áttétek kialakulását. Valószínűsíthető, hogy egyszerre több ponton is beleszól és akadályozza a tumornövekedéshez szükséges kisiklott sejtanyagcsere-folyamatokat. Hormonfüggő és hormonfüggetlen mellrák, vastagbélrák, bőrrák, gyomorrák-sejtvonalak, valamint myeloid leukémia, hasnyálmirigyrák esetén mutatott sokat ígérő hatást. Ezek azonban egyelőre élő szervezeten kívül vagy állatkísérletes sikerek. 

A kurkumin csökkenti a kemoterápiát nehezen viselő betegek szervezetének ellenállóságát azáltal, hogy a kezelés során hatékonyan csökkenti a szervezetben lévő mérgező toxinok szintjét. A sugárterápia hatékonyságát is növelte. Kiváló antioxidáns, hatékony a sejteket károsító szabadgyökök ellen. Növeli ugyanis a glutation-S-transzferáz enzim működését, ami növeli a szövetekben a glutation, egy három aminosavból, glutaminsavból, a ciszteinből és a glicinből álló tripeptid szintjét. Ezen anyag szervezetünk saját antioxidánsa, hogy megtisztítsa testünket a szabadgyököktől.

Gyulladás gátló, mivel gátolja a gyulladáskeltő leukotrién anyag képződését, ezért javulást hoz különböző gyulladásos betegségeknél, allergiánál, hasnyálmirigy-gyulladásnál, nemi szervi gyulladásos betegségeknél, reumás és egyéb ízületi betegségeknél. Hatásos láz és egyéb kisebb-nagyobb fertőző betegségek esetén a maláriától a nemi úton terjedő kórokon át a gyomorfekélyig vagy pszoriázisig. Ám a felsorolás korántsem teljes. Bizonyított emésztési zavarok, kóros epeműködés esetén. Vízhajtó, jótékonyan hat a vese működésére, a szervezet hasznára van a vérzsírszintek normalizálásában, az erek karbantartásában, kedvező hatású a cukorbetegségre, mivel vércukorszint-csökkentő. Újabb eredmények az Alzheimer-kór és egyéb időskori demenciák elleni jótékony hatását látszanak megerősíteni. Lényegében minden civilizációs betegségre jó. Méltán keveredhet hát gyanúba, hogy valami itt nem stimmel, nem lehet ennyire jó, s főképp nem mindenre.

Mire jó a kurkuma?

A gyömbérfélék családjába tartozó kurkumát az indiai népi gyógyászat és gasztronómia évezredek óta alkalmazza. Nem véletlenül, hiszen élénksárga színe és különleges aromája mellett erős antioxidáns, emésztés-serkentő, vércukorszint-stabilizáló, gyulladáscsökkentő hatásokkal jellemezhető. Az ízületeket érintő gyulladásos folyamatokra is hatékony gyógyír.

A kurkuma alkalmazásának első írásos dokumentuma a hindu szent Védákból maradt ránk, kr.e. 1500-ból. Nem csupán a gasztronómiában volt nélkülözhetetlen, hanem a vallási ceremóniák során is használták. Az ájurvéda orvoslás emésztési panaszok, megfázás és sebek kezelésére alkalmazta.

Az indiai világ „indiai sáfránynak” nevezi. Dél-Kelet Ázsiában ételízesítőként, ételszínező fűszerként és kozmetikumok komponensekét is ismert. A curry fontos építőköve. Indonéziában levelébe csomagolják a sütésre váró húsokat, halféléket.

A népi orvoslás emésztési panaszokra, májbetegségekre, fájdalomcsillapításra, vérhígításra, bőrpanaszok kezelésére alkalmazza. Az utóbbi évtizedekben tudományos vizsgálatok bizonyították antioxidáns tulajdonságait. Feltehetjük a kérdést, hogy mely vegyületeknek köszönhető gyógyító hatása? Illóolajának (1,5-6%), amely turmeront, dihidro-turmenont, zingiberént, sabinént, cineolt hordoz. Főkomponense a kurkumin, amely a kurkuma színét adja. Mindemellett C-vitamint, káliumot, vasat, nátriumot, foszfort, magnéziumot, kalciumot is magába zár.